Szülőknek

Szülőknek

Mit ad a digiokos.hu?

Bevezető

Az X generáció tagjai (jellemzően 10-18 éveseket nevelő szülők) vagyunk az első és egyetlen korosztály világszerte, akik még offline, internet nélkül nőttünk fel, mégis az online világban felnövő gyerekeket nevelünk. Legyünk büszkék erre! Álljunk bele, vegyük fel a kesztyűt! A gyerekeink tőlünk még megkaphatják az offline gyerekkor örömeit és élményét, hiszen mi megéltük, át tudjuk adni! Habár szülőként a digitális világban van némi hátrányunk, azonban élettapasztalataink, érzelmi intelligenciánk, az emberi kapcsolatok ápolásában való gyakorlatunk olyan előnyt jelentenek, amely a digitális térben felbukkanó kapcsolódási nehézségekben mindenképp segíthet. Nagy valószínűséggel a digitális kultúrában élünk mi, szülők is, ezért fontos, hogy jól használjuk az eszközöket, éljünk általuk hatékonyabban, és maradjon több időnk a legfontosabbakra: a szeretteinkre.

Legyünk jelen, legyünk válaszkészek, legyünk elérhetők a fizikai és digitális világban egyaránt. Ez nem könnyű, egy szülőként főleg nem.​ Életminőségünk, boldogságunk – több kutatás szerint is – leginkább emberi kapcsolataink minőségétől függ a digitális kultúrában is. A gyereknek a digitális világban is ugyanarra van szüksége: megértő, elfogadó, őt szerető, toleráns és odafigyelő szülőre, aki mellett lehet hibázni, elbukni, és aki mindenben segít: megtart, felemel, óv, véd, segít fejlődni☺. Ez a kis füzet pár rövid fejezetben segítséget szeretne nyújtani ahhoz, hogy elég jó digitális szülők legyünk, vagyis törekedhessünk arra, hogy olyan gyereket tudjunk nevelni, aki mind a fizikai, mind a digitális térben kiegyensúlyozott, egészséges önbecsüléssel rendelkezik, derűs, nyitott, fejlődő, aki a szeretteivel bizalmas kapcsolatot épít ki.

1. Biztonságos netezés

1.1 MINDIG VAN DÖNTÉSÜNK! Egy perc alatt ennyi dolog változik az interneten. Milyen mennyiségű impulzus ér minket?

Egy valami biztos: az internetről érkező értesítések, tartalmak, üzenetek, képek, videók stb. mind egy döntés következtében válnak láthatóvá. Ezek a döntések például a következők lehetnek:

  • Bekapcsolom a telefont, tabletet, egyéb digitális eszközt vagy nem?
  • Figyelem az értesítéseket vagy figyelmen kívül hagyom?
  • Rákattintok vagy ignorálom?
  • Telepítek egy applikációt vagy nem?
  • Követek, kikövetek valakit az Instagramon, TikTokon?
  • Belépek vagy nem? Regisztrálok vagy névtelen maradok?
  • Olvasom vagy kihagyom?
  • Megnézem a kommentszekciót vagy átgörgetem?
  • Reagálok vagy fütyülök rájuk?
  • Elfogadom a jelölést vagy letiltom?
  • Tudatosan keresek értékes tartalmat, vagy elfogadom, amit feldob az üzenőfal?

Minden esetben dönthetünk.

A digitális kultúra olyan, mint a fizikai valóságunk, megvan a szabadságunk, hogy kedvünk szerint rendezzük be. Ne üljünk fel a médiából áradó pániknak, hogy a „mai digitális világban” kizárólag negatív tendencia zajlik, a gyerekek pedig számtalan rossz hatásnak vannak kitéve! NEM. A digitális világ 2019-ben nem egy sorscsapás, hanem alap, olyan, mint a levegő, „természetes” közegünk, környezetünk. Az eszközök, a különböző felületek mind a használati tárgyaink: tanuljuk meg és tanítsuk meg a ránk bízottaknak felelősséggel és hitelességgel, mire jó, és hogyan tehetjük még jobbá. A digitális kultúra sokszínű: megtalálhatjuk benne a bennünket érdeklő helyeket, témákat, embereket. Olyan, mint egy izgalmas váróterem vagy előadóterem, vicces baráti társaságokkal, esetleg könyvtári beszélgetésekkel, meghitt családi vacsorával – kizárólag rajtunk múlik, kiket, miket és milyen tartalmakat engedünk virtuális „buborékunkba”.

1.2 MIT CSINÁLNAK A GYEREKEINK A NETEN?

Két kutatási eredményt szeretnék idézni. Az egyik Pintér Róberttől származik aki az eNET Kutatóközpont kutatásvezetője, információs társadalom kutató, szociológus-politológus: 3,7 millió játékos a neten Magyarországon. A 2017 szeptemberében az eNET-ben készült kutatásunk alapján a 18 év alatti gyerekek 56 százaléka játszott rendszeresen videojátékkal. Korcsoportokat tekintve már az öt év alattiak negyedéről elmondható, hogy játszanak videojátékkal, a játékosok aránya az idővel egyenes arányban nő. Hat és tíz év között már a gyerekek kétharmada, tizenegy és tizennyolc év között pedig háromnegyede játszik videojátékkal. A gyerekek számára természetes tevékenység a videojáték, a mindennapjaik része, nem valamilyen szubkulturális vagy ritka tevékenység. Ma Magyarországon nagyjából hat-tíz év közé tehető az a határ, ahol a gyerekek többsége elkezd videojátékot játszani. Tehát, mire felső tagozatba lépnek, teljesen a hétköznapjuk részévé válik a videojátékozás. A videojáték népszerűsége ugyanakkor nem teljesen újkeletű. Menjünk egy kicsit vissza az időben! Az EU Kids Online reprezentatív magyarországi kutatása 2010-ben folyt, és a kilenc-tizenhat éves gyerekek körében készült. A kutatás alapján már nyolc éve, az okostelefonok tömeges térnyerése előtt (ekkoriban mindössze a korosztály 24 százalékának volt mobiltelefonja) az ötödik legnépszerűbb online tevékenység volt az »online játék másokka«, amit akkor 60 százalékuk űzött. Továbbá 32 százalék válaszolta ugyanebben a kutatásban, hogy szokott virtuális világokban időt eltölteni, és 29 százaléknak volt valamilyen virtuális karaktere is (digitális háziállata vagy egyéb avatarja). Az azóta eltelt időben csak erősödött a videojáték elterjedtsége idehaza.*

A másik a 2019. február 13-án bemutatott Magyar Tinik a Neten című felmérés: 9000 fiatalt kérdeztek meg: Magyar Tinik a Neten A felmérésből kiderül, mi jellemzi a tinédzserek online szokásait. Fontosabb nekik a chat és a közösségi média, mint a rádióhallgatás vagy az olvasás, napi 3 óránál többet lógnak a neten, és az Instagram a kedvenc platformjuk. A Be Social közösségi média ügynökség a Nagy Facebook Körkép után arra volt kíváncsi, milyenek a tinédzserek online szokásai, ezért több mint 9000, 18 év alatti fiatalt kérdezett meg online. A tizenévesek több mint háromnegyede, 78%-a napi 3 óránál többet internetezik – a megkérdezett fiatalok közel 40%-a 4 óránál is többet tölt a világhálón lógva. Csak minden ötödik (19%) tini mondja azt, hogy maximum 2 órát tölt netezéssel, és mindössze 2%-uk válaszolta azt, hogy 1 óránál kevesebb időt szán rá. Bár az adatok alapján elmondható, hogy a mai fiatalok életében már központi szerepet játszik a nethasználat, a digitális kommunikáció, egyelőre azonban még tartják magukat a hagyományos szabadidős programok az online tevékenységek mellett.”**

* Forrás:
www.hogyanmondjamelneked.hu

** Forrás:
www.besocial.hu - magyar tinik a neten
www.besocial.hu - facebook körkép

1.3 HOGYAN ISMERJÜK FEL AZ ONLINE BÁNTALMAZÁST, MIK A JELLEMZŐI?

Hogyan kezelhetjük a netes bántalmazási eseteket? Hogyan előzhetjük meg, hova fordulhatunk segítségért? Az online bántalmazás – idegen szóval: cyberbullying – az online térben történő bántó viselkedést jelenti, melynek sokféle formája lehet.

A leggyakoribbak a következők:

  • 1. Zaklatás: támadó, sértő, felzaklató üzenetek küldése sorozatosan.
  • 2. Lejáratás: rossz hírnév terjesztése, valótlan pletykák terjesztése, amelyek megszégyenítik, lejáratják a másikat (akár hamis fényképek terjesztése).
  • 3. Kiközösítés: például egy, a Viber üzenetküldőn létesített osztálycsoportból kizárnak valakit pár képernyőkoppintással.
  • 4. Kibeszélés: titkok nyilvánosságra hozása, intim információk publikálása.
  • 5. Égetés (flaming): fórumokon zajló veszekedés, például cikkek, képek, YouTube-videók alatti hozzászólásokban.
  • 6. Identitáslopás: az áldozat e-mail-fiókjának vagy közösségi oldalon a profiljának feltörése azzal a szándékkal, hogy a nevében küldjenek sértő, kellemetlen üzenetet másoknak.
  • 7. Becsapás: hamis profilképpel, hamis „avatárral” (játékoskarakterrel), álazonosítóval, hamis személyiséggel közelébe férkőzni valakinek, és a bizalmas kapcsolat során kapott információkat (képeket, adatokat) máshol felhasználni, visszaélve azokkal.
  • 8. Kiberhajszolás (cyberstalking): Megfélemlítő üzenetek, a netes szokások kifigyelése, felbukkanás az online személyes térben, verbális megfélemlítés, bántalmazás.
  • 9. Sexting: szexuális jellegű „texting”, azaz szöveges kommunikáció, szexuális tartalmú fotók készítése és továbbküldése. Az áldozat készítheti és küldheti saját magáról is. Itt fontos tudni, hogy a 18 éven alattiak a saját meztelen fotójuk elküldésekor is megsértik a BTK-t. (Forrás: www. kek-vonal.hu)
Az online bántalmazásban többféleképpen jelen lehetnek a gyerekek, tinik: áldozatként, elkövetőként, szemlélődőként avagy ezek kombinációjaként. A netes bántalmazást sokszor nehéz észrevenni, nincsenek külsérelmi nyomok, nincs hangos szóváltás, látszólag ugyanúgy netezik, de mégis minden más… A netes bántalmazás jelei lehetnek:
  • ideges lesz a netezés/telefonhasználat után, közben;
  • ingerlékennyé válik;
  • túl sokat vagy hirtelen egyáltalán nem használja a netet (közösségi médiát);
  • letörli profilját a közösségi oldalakról;
  • megváltoznak szokásai, az alvás–ébrenlét ciklusa, a társas kapcsolatai;
  • étvágytalan lesz;
  • visszahúzódik, bezárkózik.
Mit tehet a szülő?
Beszélgessen a témáról! Több kutatás és az elmúlt évek több ezer órájában szerzett tapasztalataim szerint a gyerekek egy része senkivel nem beszélget a netes élményeiről. Legyünk tehát mások: legyünk képben!

1. Beszélgessünk az interneten történtekről a gyerekünkkel!
A kisgyerekkortól jól működő, bizalomra és elfogadásra épülő, pozitív szülő–gyerek kapcsolatban természetes lesz, hogy a gyerek megosztja érzéseit, élményeit a nettel kapcsolatban is. Ha ez a kapcsolat más, ne aggódjunk, sosem késő javítani.
Miket kérdezzünk?
Semmiképpen ne faggatózva, ítélkezve. Inkább saját élményeinket mesélve, saját érzéseinket elemezve, azzal összekötve, bevonva őt, az ő élményeire nyitottan, az ő válaszait meghallgatva, visszatükrözve. A témák a következők lehetnek:
  • Tízes skálán hogy érzed magad?
  • Kikkel szoktál beszélgetni online?
  • Melyik platformot használod a neten (Messenger, Viber, Snapchat, Instagram)?
  • Kiket követsz?
  • Van-e olyan barátod, akit a neten ismertél meg?
  • Milyen csoportokban vagy benne?
  • Mikről van ott szó?
  • Mi a kedvenc mémed?
  • Min nevettél utoljára, amit a neten láttál?
A sor végtelen…

2. Lépjünk hátrébb! Nézzük a „nagyobb képet”!
Az online bántalmazásnak szinte mindig van fizikai változata is. Beszélgessünk a gyerekekkel a kortárs kapcsolatairól, ismerjük meg a barátait és a feszültségeit is, de bármit mond, ne ítélkezzünk! Tanítsuk őt – és magunkat is – ítélkezésmentesen, nehéz helyzetben is magabiztosan kommunikálni! Kérdezzünk, jelezzünk vissza, legyünk jelen! Vegyük észre, ha valami bántja, éreztessük vele, hogy fontos, és senki nem érdemli meg, hogy bántsák! Mindenkit megillet az emberi méltóság. Álljunk mellé! Mindig.

3. Készítsük fel a gyerekeket a veszélyekre!
Beszélgessünk vele, milyen történeteket ismer ő, milyen furcsaságokkal találkozik a neten! Nézzünk vele klipeket, kisfilmeket erről például a www.webidomar.hu, a www.saferinternet.hu, illetve a www.kek-vonal.hu oldalon. Alapvető viselkedési kód: a neten is úgy viselkedjünk, ahogy a fizikai valóságban, és csak azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, ha velünk is tennék, és jólesne. A net nem jogon kívüli terület, a magatartási és illem-, valamint jogszabályok ott is érvényesek. Írjunk, beszéljünk közösen a Netikettről, az internetes viselkedés szabályairól. Meg fogunk lepődni, miket tudnak és miket nem!

4. Legyünk elérhetőek, legyünk válaszkészek!
A kiskamasz, kamasz sokszor hasonlít az egészen kicsi gyerekre: ha az amúgy a szülőről leválóban lévő, sokszor keveset kommunikáló, saját magával és a világgal is vívódó tizenéves gyerekünk hozzánk fordulva kér valamit, mond valamit, megosztana egy történetet (az online világból), akkor legyünk teljesen figyelmesek, nyitottak erre. Legyen mindig módunk rá, hogy beszélgethessünk – figyeljünk erre! Értő figyelemmel reagáljunk, ne sablonos és főleg ne elítélő választ kapjon! Amit ne mondjunk: Oldjátok meg!; Ne hagyd magad!; Ne árulkodj!; Hogy lehettél ilyen…? Amit mondjunk: Értem.; Tehát az történt...; Tehát úgy érzed… Tényszerűen foglaljuk össze, amit megértettünk. Kérdezzünk: És mit gondolsz, mit tennél most legszívesebben?; Mit gondolsz, ha ezt megosztod, ki fogja látni?; Mit gondolsz, ha ezt megteszed, mi lesz utána? Figyeljük a jelzéseit, mire reagál jól. A gyerekek nagyon vágynak a szülői beszélgetésekre, hálásak érte. A neten lehet, hogy rutinosak, de az emberi kapcsolatokban – életkoruknál fogva – nem annyira jók, mint egy pár évtizeddel idősebb, akár teljesen más digitális kultúrában élő offline szülő. Induljunk mindig abból ki, hogy a gyerekünk – szülőktől, nevelőktől kapott – önbecsülése és szülők, nevelők iránt érzett bizalma a legfontosabb. Mert ez a kettő fogja megvédeni, nem a szűrőszoftverek.

5. A példamutatás itt is fontos
A gyerekeket érdekli, hogy mi, felnőttként mire használjuk a netet. Sokszor egyazon platformon van a három generáció: a tizenéves, mi, a szülei, valamint a mi szüleink. Na, ugye…☺ Beszélgessünk velük élő – face-to-face – kommunikációban arról, milyen hírekkel (álhírekkel…) találkozunk, hogyan reagálunk, milyen kommenteket olvastunk, milyen vicces helyzetet, mémet éltünk meg, láttunk, hogy oldottunk meg egy félreértést. Ha nem ismerünk valamit (pl. Instagram, Snapchat, videojáték), kérjük meg, hogy vezessen be ebbe a világba. Ha véleményünk van, és közzétesszük a közösségi médián, mutassuk meg a gyerekünknek, legyünk méltó példák. A gyerekek sokszor beszámolnak nekem arról, hogy a neten látják, milyen álszentek a felnőttek: káromkodnak, másokat bántanak, gyalázkodnak, gyűlölködnek. Merjünk mások lenni! Vezessük a gyerekeket az online világban – ez egy olyan út, amelyen közösen fogunk menni, egy kattintásra egymástól.

6. Tabu? A mi gyerekünk is lehet bántalmazó
Mit tegyünk, ha a mi gyerekünk az elkövetője egy netes bántalmazásnak? Ő is segítségre szorul! Beszélgessünk vele! Ő hogyan érzi magát? Mi vezetett ide? Milyenek a kapcsolatai a fizikai térben? Kihez tud fordulni? Őt bántották-e? Kapott-e segítséget?

7. A neten is a gyerekkel vagyunk
Mindig. Ha egy gyerek áldozata egy netes bántalmazásnak, a legfontosabb, hogy számíthasson a szülőtől érzelmi támogatásra! „A jó gyereket könnyű szeretni…” – ismerjük el a mégoly szélsőséges érzelmeit is, fogadjuk el haragja, fájdalma, félelme jogosságát! Ne keltsünk benne bűntudatot, sőt, erősítsük meg! Teljesen mindegy, hogy ő mit tett, azzal senkinek nem volt joga visszaélni, kihasználni. Ha kell, mondjuk el újra és újra, hogy senkinek nincs joga őt bántani, és joga van segítséget kérni!

8. Kérjünk mi is segítséget!
Sorstárs szülőktől, ilyen helyzetet már átélt, sikeresen megoldott ismerősöktől tudunk kiinduló pontokat szerezni. De minden szülő-gyerek kapcsolat más, így nem lesznek kész megoldások. Fogadjuk el, ha elakadunk – ez egy új terület, tanulás vár ránk. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány segélyszámán a szülőkkel is szívesen átgondolják a lehetőségeket. Ha a cyberbullying mögött iskolai történések állnak, és ez elég gyakran kiderül a beszélgetésekből, akkor fontos az osztályfőnök, az iskolapszichológus bevonása.

9. A neten is érvényes a törvény
A zaklatás, zsarolás online is bűncselekmény. Lehetséges, hogy rendőrségi intézkedés szükséges a hatékony megoldáshoz. A hozzájárulásunk nélkül közzétett fotókat, a káros, bántó vagy illegális tartalmakat be kell jelenteni, ezt a biztonsagosinternet. hu bejelentő űrlapján akár névtelenül is megtehetjük. Ezzel együtt a személyes beszélgetésre, tisztázásra is sort kell keríteni.

1.4 Milyen a jó jelszó?

Az internet elhozta a számtalan jelszó korát is. Legalább tíz azonosítóra mindenkinek emlékeznie kell, ezért a legtöbben ugyanazt a jelszót több helyen is felhasználjuk, amit a biztonsági szakemberek szigorúan tiltanak. De ugyanők azt is megmondták, hogy minél nagyobb a biztonság, annál kényelmetlenebb a betartása…

Indok: minél hosszabb, annál nehezebb feltörni. A bökkenő az, hogy a jelszavakat csak a filmekben törik fel, a valóságban kitalálják vagy kicsalják… Úgyhogy a hosszú jelszó leginkább csak szokás és illem – tény, hogy 10 karakternél rövidebbért már megszólják az embert. (Feltörés: számítógéppel összeállíttatnak betűsorozatokat, és ha az megegyezik az előre megadottal, akkor a gép „feltörte” a jelszót. Tíz-tizenöt karakteres vagy még
hosszabb sorozat ilyen „feltöréséhez” ma a számítógépeknek órákat vagy napokat kellene futniuk – ez az alapja a hosszú jelszó szabályának.)

Nos, mi az, ami megfelel ennek, és az előző feltételnek – ráadásul könnyen megjegyezhető? Egy mondat! Méghozzá idézet egy versből, vagy közmondás, vagy filmcím, ilyesmi.

Nem a nevünk, sem a kutyánk neve, nem a lakcímünk, nem a születési helyünk, sem a születési évünk, hónapunk, ezeket ugyanis az egyéb adataink (közösségihálós tevékenységünk…) alapján könnyű kitalálni.

Most már egészen rémületes a dolog: legalább tíz versidézetet kell észben tartanunk… Nos, nem (muszáj). Két vagy három szó az elejéről vagy a végéről elegendő, és köztük legyenek számok és/vagy írásjelek. Továbbá minden jelszóban lehet ugyanaz a szó, csak a számok és írásjelek változzanak. 

Példa: Boci1Boci2Tarka3 – ez 16 karakter! És ezt variálhatjuk 3-2-1-gyel, bármilyen egyéb háromjegyű számmal. Ha az elejére is teszünk egy számjegyet, akkor a négy szám lehet az irányítószámunk is akár. A példának még az az előnye, hogy nincs benne ékezetes karakter, amelyeket az okostelefonokon esetleg nehezebb beütni. 

Egy másik módszer (volt, a telefonkorszak előtt), hogy a jelszó karakterei valamilyen jellegzetes, könnyen megjegyezhető mintát adnak ki a szabványos, QWERTZ billentyűzeten. Példa: ÍaWsXdRfV – felváltva kis- és nagybetűkkel, a végén esetleg egy ponttal. Nemcsak az Í-n kezdhetjük, bárhonnan az alsó soron. Tehetünk a közepére egy szóközt…

Említettem, hogy a valóságban a jelszavainkat kicsalják. Ez a leggyakoribb eset. Kapunk egy levelet, látszólag a szolgáltatónktól, hogy biztonsági okokból (!) meg kell erősíteni a jelszavunkat, ezért adjuk meg. Ez mindig csalás! A valódi szolgáltató soha nem kér jelszót online csatornán. Személyesen igen, online legföljebb felszólít, hogy változtassuk meg, de soha nem kéri el. Ha ilyet észlelünk, jelentsük a szolgáltatónak, hogy próbálkoztak,
és küldjünk el neki minden adatot, amit megtudtunk a csalóról. 

A legveszélyesebb, ha egy ismerősünk nevében járnak el: küldenek nekünk egy linket egy információs anyag pdf-jére, vagy egy képpel csalogatnak kattintásra. Ha az ilyesmi szokatlan az ismerősünktől, kérdezzünk rá nála, hogy tényleg ő küldte-e. Egyébként, ha nem szokatlan, akkor is… Ne azért szoktassuk le az ismerőseinket arról, hogy linket küldjenek nekünk, mert nem érdekel minket, amit ők érdekesnek találnak, hanem biztonsági okból. Hogy ritka esemény legyen, hogy feltűnjön, és rákérdezhessünk. Ne kattintsunk a levélben küldött linkekre! Ellenőrzés nélkül legalábbis… 

Említettem, hogy a valóságban a jelszavainkat kitalálják. Nos, nem egészen. Az online feketepiacokon jelszó-azonosító párok több tízmilliós katalógusai keringenek, ezeket árulják a nem etikus hekkerek. Akik azt is pontosan tudják, melyik a leggyakoribb 10-100-1000-10 000 jelszó – és először ezekkel próbálkoznak,
sajnos meglehetősen nagy sikerrel.

Feltörték a fiókját? Itt megnézheti!
Az etikus hekkerek (és az IT-biztonsági szakújságírók) fenntartanak egy weboldalt, ahol bárki megnézheti, hogy vajon az ő email-fiókját feltörték-e. A webhely neve: „Have I been Pwned?” (Feltörtek engem? – angolul), címe: https://haveibeenpwned.com/. Be kell írni az e-mail-címet, és a weboldal a feltört címek folyamatosan karbantartott listájában megkeresi azt. Ha megtalálja a több százmillió között (nyugi, nem a mi gépünk keresi, hanem az ő irtózatos teljesítményű gépük), akkor bizony meg kell változtatni a jelszót, és reménykedni, hogy a fiókunk csak a listában szerepelt, de még nem törték fel.

2. Környezetünk és a netezés

2.1 HOGYAN TÖRŐDJÜNK BIOLÓGIAI IGÉNYEINKKEL A VIRTUÁLIS VILÁGBAN?
Mi segít ebben?

A szülők és a gyerekek között nemcsak a digitális világbeli bevonódottság a megosztó, hanem a mozgásigényük is. A gyerekek születésüktől fogva aktívak, óriási a mozgásigényük. Ez a felnőtteknek sokszor zavaró, feszültségforrás, elvárják tehát, hogy a gyerekek „üljenek szépen csendben”. Csakhogy. Nem a gyerekeknek kellene leülniük a legtöbbször, hanem a felnőtteknek kellene többet mozogni. A digitális eszközök használatával a mozgékony, egészséges gyerekek könnyen „leállíthatók”, ezért is fontos, hogy ne használjuk gyerekvigyázóként. Mit tegyünk?

  • Törekedjünk a változatos testhelyzetekre minden tevékenység végzésekor. Az ülést igénylő tevékenységeknél is nézzük meg, lehet-e állva végezni (az asztallap, pult stb. megemelésével), lehet-e térdelnünk, sétálhatunk-e a tevékenység közben. Folyamatosan ficeregjünk, mozogjunk, mindig más izomcsoportot terheljünk!
  • Figyeljünk meg egy kisebb gyereket, hogy tevékenykedik játék közben: teker, alánéz, húz-tol, emel, letesz, forgat – sok irányban terheli az izmait. Tegyünk mi is így! Keressük a mozgási lehetőségeket mindenhol: séta a gyerekkel, háziállattal, egy megállóval hamarabb való leszállás, lépcsőzés, tánc és házimunka mind remek lehetőség. Legyünk ebben – is – tudatosak!
  • Ahol a probléma, ott a megoldás: keressünk otthoni mozgás-, „home workout”, otthoni torna- stb. gyakorlatokat a másokat ülésre kényszerítő okoseszközünkön, és alakítsuk szokássá a mozgást. Közösen, játékosan, zenére, ébredéskor, elalvás előtt, napközben – találjuk meg a legjobb megoldást saját magunk számára!
  • Keressünk közösséget, akár a neten is, akik társas támaszt nyújthatnak a mindennapi mozgáshoz, motiválnak, inspirálnak, támogatnak!

Szemünk fénye és a képernyők képe
Szemünk óriási terhelésnek van kitéve a napi sok órás képernyőhasználat miatt. Szerencsére, a mai képernyők már nem annyira károsak, a korszerű technológia a szemet is jobban kíméli, katódsugárcsöves monitor előtt már kevesen ülnek.

Mégis mit tegyünk, hogy kíméljük a szemünket?
Képernyős munka, gyerekeknél játék, tanulás, egyéb időtöltés során:

  • tartsunk óránként (vagy 45-50 percenként) 10 perc képernyőmentes szünetet;
  • ügyeljük tudatosan a gyakori pislogásra, ez friss könnyfilmmel segíti a szemünket;
  • óvatosan megmasszírozhatjuk a szemzugot és a halántékunkat, ha fáradtnak érezzük a szemünket;
  • rajzoljunk fekvő nyolcast egy lapra vagy a „levegőbe”, ennek a követése jó szemtorna;
  • váltogassuk a közelre és távolra nézést a készüléken;
  • csökkentsük a fényerőt a minimális, de még nem zavaró értékre a készüléken
  • sötétben használjuk az éjszakai üzemmódot;
  • válasszuk a kék vagy narancssárga hátteret (korszerű készülékeken beállítható);
  • ha kell, növeljük a betűket, tegyük kontrasztossá a képet;
  • amint lehet, kapcsoljuk ki a képernyőt;
  • menjünk ki az épületből – akár egy park, utca is megteszi, de legjobb a természetben járás (erdőben, , zöldben, változatos színek és mozgások között, nem a tűző napon vagy vízfelület mellett).

2.2 KORLÁTOZZUK-E A KÉPERNYŐIDŐT?
9 szempont, ami korszerűbb és jobban működik, mint a korlátozás!

E sorok írásakor, 2019 februárjában nagyon sok cikk, műsor, szakértő beszélgetés zajlik akörül, hogy mennyi a helyes időmennyiség a képernyők előtt a gyerekeknek. Nem létezik varázsszám, amelyről azt mondhatjuk, hogy ennyi idő kell, ennél több pedig káros. Az okostelefon, tablet, számítógép, játékkonzol, laptop, sőt akár az okosóra, a hagyományos televízió nézési, használati idői összeadódnak. Azt kell néznünk, hogy az online töltött idő mennyire hasznos, produktív, mennyire szolgálja a gyermek fejlődését. Nézzük tehát, mi az a 9 pont, amit érdemes szem előtt tartani a képernyőidő-korlátozás kialakításánál!

1. Legyenek tiszta és egyértelmű a gyerekkel közösen meghozott szabályok az internethasználattal kapcsolatosan! Legyenek kimondva a nem kívánt tartalmak és azok az alkalmazások, témák, amelyeket engedünk! Legyenek kimondva és lezárva a „kütyümentes” övezetek és időszakok: például a közös étkezési vagy étkező asztalnál töltött idő, a fürdőszobai és a tisztálkodási idő, illetve a lefekvési előtti óra.

2. Csináljuk azt, amit elvárunk és amiről beszélünk! Ne csak adjuk ki a „kapcsold ki, tedd le a telefont!” stb. utasításokat, de mi, felnőttek is kapcsoljuk ki, némítsuk el, tegyük félre, amíg a „családi idő” tart, figyeljünk csak a gyerekre! Értő figyelemmel, a szavait, érzelmeit visszatükrözve, odafigyelve rá, nem ítélkezve, megértve őt. A jó példa mutatása a legerősebb magatartásbefolyásoló erő, a gyerek (és a felnőttek is) utánozva tanulnak. A nevelés – önnevelés.

3. A hálószobából teljesen zárjuk ki a kütyüket! Éjszakára a készülékek a töltőre mennek, nem a gyerekek ágyába. Ébresztőórának a hagyományos vagy digitális óra is megteszi.

4. Fontos a ritmus. Erőt ad, megnyugtat. Minden héten legyenek napok, esték, amelyeket ritmikusan, kiszámíthatóan közös családi tevékenységgel töltünk meg!

5. Meséljünk! A mesék, mesehallgatás megnyugtató a képernyős tartalmakhoz képest, ugyanakkor nagyban segíti a belső képalkotást, a különböző érzelmi helyzetekkel való találkozást, gazdagítja a szókincset, a mesékben előforduló, belső monológok segítik az érzelmek felismerését.

6. Netezzünk vele! Az előbbi fényében talán furcsának tűnik a következő tanács: kapcsolódjunk be a gyerek tevékenységébe online is! Nézzük meg a játékot, amellyel játszik, tegyünk vele felfedezéseket közösen az online térben is!

7. Ne legyen a kütyü gyerekvigyázó! Szülők elmondása szerint az egyik legnehezebben megfogadható tanács, hogy ne arra használjuk a készülékeket, hogy lekössük a gyereket, hogy a gyerekek szórakoztatva legyenek.

8. Ha nem használjuk, kapcsoljuk ki a kütyüket! Ne szolgáltassanak ezek „háttérműsort”, a képernyőidőt tudatosan használjuk ki!

9. Netes szerepmodellek vagyunk. Ez van. Beszélgessünk a gyerekkel minél többet erről, hogy felnőttként mi mit, miért teszünk az online térben is! Hallgassuk meg a véleményét, de legyünk következetesek! Biztassuk a fejlődését segítő használatra, mutassunk jó példát!

2.3 JÁTSZANI IS ENGEDD – VIDEOJÁTÉKOK A GYEREKSZOBÁBAN

Mivel játszanak a mai gyerekek és hogyan? Hogyan segíthetjük az egyensúly megtalálását a beszippantó játékokkal?

Magyarországon is egyre többen játszanak videojátékkal, a gyerekek környezetébe már érdemes belevenni a saját, megélt vagy kortársaik által elmesélt videojáték-élményeket. Ezeket a valóságuk részeként fogják fel, ezért a „mi korunkban ilyen nem volt” típusú szülői elhatárolódás helyett érdemes kicsit közelebb lépnünk. Furcsán hangozhat, de a gyerek virtuális világában is otthon lévő szülőnek könnyebb az offline világba visszavezetni a gyereket, és egyensúlyt teremteni, mint a képernyős játékok világától mereven elzárkózó és azt tiltó szülőnek. Itt is az történik, hogy félünk attól, amit nem ismerünk. Mivel gyerekként nem volt a mai szülőknek módja ezeket megismerni, felnőttként, de a gyerek „szemüvegén át” nézzük át ezeket! Kapcsoljuk össze a virtuális világot a mesék világával, amikor a hallott mese alapján elképzeltük, beleéltük magunkat a szereplő életébe, vártuk a folytatást, szinte eggyé váltunk a szereplőve! Ez az élmény megvan? Ehhez hasonlítanak a videójátékok. A legutóbbi, 9000 főn történt felmérés során az derült ki, hogy a legtöbben a külső és/vagy belső nézetű lövöldözős játékokkal és a szerepjátékokal játszanak Magyarországon, ezeket követik az online szerepjátékok, az akció-kalandjátékok, a sporttal kapcsolatos és a verekedős játékok. A kutatás komoly körülmények között zajlik évek óta, ezek az eredmények a 8. felmérésből valók, és a Játékoslét Kutatóközponttól származnak, amely az egész hazai játékos (gamer) közösséget vizsgálta, különös tekintettel a multiplayer (több résztvevővel zajló) játékokkal játszókra és az IT (információs technológia) világ iránt érdeklődőkre.
  • A játékosok átlagéletkora 24,2 év, nagyobb részük férfi. A sok demográfiai adat mellett érdekes eredménye a felmérésnek, hogy a legtöbb válaszadó személyisége fejlődését is megemlítette az online játékok hatására. Leginkább az idegen nyelv, logika, taktika, stratégia érzék, reflex, csapatmunka, együttműködés, kooperáció terén fejlődtek, de – saját érzékelésük szerint – javult a szem-kéz koordinációjuk, a térlátásuk, a problémamegoldó képességük. Úgy érzik, hogy könnyebben hoznak gyors, határozott döntéseket és javult az emberismeretük.* Az eNET kutatásából származó eredmények szerint a ma legnépszerűbb játékok a heti 20 óránál többet játszók körében:
  • CséGó – CounterStrike: Global Offensive (CSGO, taktikai, belső nézetű akciójáték, terroristák és terroristaelhárítók harcolnak egymás ellen)
  • LoL – League of Legends (valós idejű stratégiai játék, ahol két csapathős harcol egymás ellen)
  • Hearthstone (gyűjtögetős kártyajáték)

A gyerekek körében nagyon népszerűek még a Minecraft (nyílt játékterű játékvilágok építésére vagy túlélésre, több játékos módban kooperációra vagy harcra), a FIFA (foci) és a LEGO-videojátékok is.

Hogyan beszélgessünk szülőként a gyerekünkkel a (netes) videojátékokról?
Nevelők, pedagógusok is a megmondhatói, hogy a gyerekek közül sokan teljesen offline állapotban is – iskolában, kiránduláson stb. – folyamatosan a videojátékok világáról beszélgetnek. Fogadjuk el azt, hogy a mai gyerekek nagy része kortársaik, saját élményeik és/vagy a média hatására folyamatosan videojátékos tartalmi környezetben vannak, még ha mi szülőként nem is engedjük, vagy nem is ismerjük ezeket.

Jó, ha megtudjuk, hogy:

  • szokott-e videojátékokkal játszani;
  • ha igen, akkor mivel játszik, és miért pont ezeket játssza (nézzük meg a bemutató filmjüket, amely olyan, mint egy
    mozifilm-előzetes);
  • hogyan zajlik a játék? A játékos map-ek, térképek sok izgalmas, hagyományos kapcsolatot is jelentenek!;
  • mikor van vége egy akciónak, küldetésnek, játékelemnek (fontos ezeket az úgynevezett kilépési pontokat megismernünk, mert ilyenkor kisebb feszültség keletkezik a játékosban a kikapcsolás hatására);
  • mi motiválja a játékban;
  • mi okoz neki örömet, illetve feszültséget: a felfedezés, a győzelem iránti vágy, a társas kapcsolatok vagy valami más;– sokan a játék élményét mások játékának nézésével élik át, gyakori szokás a mai tiniknél a gameplay, azaz játékosvideó nézése – kérdezzük meg a gyerekünktől, hogy van-e kedvenc játékos videósa, akinek rendszeresen nézi a YouTube-videóit;
  • mi tetszik neki benne: a stílusa, a humora, az izgalmassága, stb.

De nem mindenki játszik, ezért fontos kérdés az is: ha nem játszik videojátékkal, akkor miért nem? Mit gondol erről? Ha megértjük a motivációját és a játékban szerzett élményeit, könnyebben tudunk vele együtt gondolkodni.

2.4 DIGITÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, EMOJIK, MÉMEK ÉS BEKÖVETÉS

Miben más és hogy működik a digitális kommunikáció?

Az ember társas lény, és kommunikál. Mindig. A digitális világban mi, felnőttek úgy veszünk részt, hogy felnőttként, önismerettel és sok társas kapcsolattal tanuljuk folyamatosan. Gyerekeink viszont beleszülettek, társas kapcsolataikat a digitális világon keresztül IS tanulják, ugyanakkor az önismeretüket is befolyásolják az onnan érkező üzenetek, folyamatos a körforgás. Fontos, hogy a kommunikációs helyzetekben is jelen legyünk, és tanítsuk, vezessük, óvjuk és figyeljük a gyerekünket. Legalábbis törekedjünk erre. Mert az oda nem figyelés, a bele nem szólás is üzenet. Ne feledjük, hogy a gyerekeink folyamatosan figyelnek bennünket, és a mi szavaink, gesztusaink válnak az ő belső hangjukká! Merjünk bátran kérdezni tőlük, legyünk nyitottak az új digitális és offline kommunikációs helyzetekre, tudjuk összekapcsolni a kettőt!

És most beszéljünk a kommunikációról úgy általában
Nem lehet nem kommunikálni, vagyis minden kommunikál. A „nem szólok hozzád”, „nem válaszolok az üzenetre”, „átnézek ezen az emberen” tevékenységek ugyan némák, de hatással vannak a befogadóra. A kommunikáció, az üzenet célja sokféle lehet: közöl, inspirál, ellenőriz, érzelmet fejez ki, bevon, aktivizál, eltávolít stb. A kommunikációban mindig van egy küldő, egy fogadó, aki kapja, befogadja az információt, és a csatorna a két (vagy több) résztvevő között. A személyes találkozások során a kommunikáció nagy része (mintegy 90 százaléka!) metakommunikáció, vagyis szavak nélkül is kommunikálunk, többek között:

  • a szituációval (hol találkozunk a kommunikációs helyzetben: utcán, iskolában, munkahelyen, üzletben stb.; milyen a kapcsolat köztünk: baráti, főnök-beosztott, vásárló-eladó stb.; a napszak reggel vagy éjjel stb.);
  • a megjelenésünkkel, a ruházatunkkal;
  • arckifejezésünkkel;
  • szemkontaktusunkkal;
  • gesztikulációnkkal;
  • a kommunikációval párhuzamos tevékenységgel (pl. telefonnézegetés, evés stb. beszélgetés közben);
  • a partnerünktől tartott távolsággal;
  • testhelyzetünkkel.
A verbális – szóbeli – kommunikációban pedig a kimondott szavak értelmén túl szintén metakommunikációs üzenet értékűek az alábbiak:
  • a hangerő,
  • a hangsúlyok,
  • a beszéd tempója,
  • a beszéd stílusa,
  • az időbeni reagálás (pl. gyorsan, lassan, rávágva a választ, a másik szavába vágva, vagy nem válaszolva, visszajelzést nem adva).
Csak ezt követik a kimondott, verbális kifejezések, amelyeket még mindig átszűrünk saját ismereteinken, előzetes beállítottságunkon stb.

Kommunikáció a digitális világban
A digitális világban döntően szöveges üzeneteket küldünk egymásnak. E sorok írásakor (2019 elején) az azonnali üzenetküldők és a közösségi oldalak üzenetküldői a legnépszerűbb csatornák. A csetelés átmeneti műfaj. A szöveges üzeneteknél verbális tartalommal, vagyis leírt szavakkal találkozunk, de a modorunk nem írásbeli. Ez a közlési forma az élőszavas beszélgetés (fizikai, telefonos) és az írott kommunikáció (levelezés, szöveges üzenet stb.) közötti átmenet. Ezt a mai korszakban még tanuljuk, ezért sok félreértésre adhat okot. Ezért is érdemes itt is figyelni tudatosan az üzenet összefüggéseire, az úgynevezett digitális metakommunkációra. Ennek elemei:

  • a szituáció (milyen csatornán kommunikálunk: e-mail, azonnali üzenetküldő, videómegosztó, sms?);
  • milyen napszakban kommunikálunk (elvárhatjuk-e a másik féltől, hogy azonnal válaszoljon);
  • milyen a küldött üzenet tartalma (szöveg, kép, hang, adat, link stb.);
  • milyen automatizmusok vannak az üzenetben (pl. hibajavító);
  • személyes a kommunikációnk vagy nyilvános (közösségimédia-komment, poszt stb.)
  • milyen forrásból érkezik az információ (ismerjük a küldőt, esetleg ismerni véljük – általánosak a hamis profilok!)
  • milyen érzelemkifejező eszközöket használ (emotikonok, emojik, gif-ek, mémek);
  • milyen gyorsan válaszol (azonnali üzenetküldőben, valós időben; később; más csatornára váltva).
Mindezek értelmezéséhez nélkülözhetetlen, hogy ismerjük a digitális helyzetet, tudatosan mérlegeljünk, rendelkezzünk önismerettel és toleranciával. Szükség van tehát a digitális írástudásra, amin most azt értjük: szükség van a digitális eszközök, csatornák ismeretére, hogy figyelhessünk azok sajátosságaira és határaira, automatizmusaira és lehetőségeire. Ezeket leginkább a tudatos használat során sajátíthatjuk el.

NÉHÁNY, A DIGITÁLIS KOMMUNIKÁCIÓBÓL SZÁRMAZÓ KIFEJEZÉS

érzelmek kifejezésére használt ábra, egy kis arc, amelyen az érzelmi mintázatok látszanak, de lehet más alak is, amelynek jelentése lehet átvitt értelmű is.

képes, szöveges, rajzos üzenet, amely egy-egy szituációt, gondolatot fejez ki, legtöbbször humorosan, eltúlozva vagy kiemelve egy jellegzetességet, sokszor átvitten utalva egy – sok ember által ismert – jelenségre. Ezek a képes üzenetek gyorsan terjednek, főleg a közösségi oldalakon, azonnali üzenetküldőkön. Segítik a közösségi érzelmek kialakulását, az egybetartozás érzését, a közös gondolkodást, a véleménynyilvánítást.

nagyon rövid, pár másodperces videó, amely ismétlődő részekből állhat, zenei aláfestéssel. Egy meglévő jelenetből való kivágás vagy azok összevágása és a zenék, hangok hozzáadása által jelentése módosulhat, több rétegűvé válhat.

a kettőskereszt karakter angol neve. Korábban az adatbázis-programokban használatos speciális karakter volt, ma leginkább a közösségi oldalakon, Facebookon, Instagramon stb. használják az adott üzenetet jellemző egy vagy több kulcsszó jelölésére. A hashtages szavakkal ellátott üzeneteket a szavak alapján könnyen megtalálják a közösségi oldalak (háttérszoftverei), ezért célszerű a képeket ellátni ilyen kulcsszavakkal. Mostanában a #{kulcsszó} inkább összetartozást fejez ki, kibővítheti az üzenet értékét, jelentését. A 2019-ben fiatal és gyerekkorú netezők számára fontos jel, érdemes megismernünk. (Erre a bekezdésre a #használjhashtaget #digitálisszülő #menő hestegeket használhatnánk…)

olyan program (robot), amely csetelésre, párbeszéd folytatására képes a felhasználókkal, valós ember benyomását keltve előre megfogalmazott, de a szituációtól függő üzenetek közlésével. A csetbotok folyamatosan „tanulnak” a beszélgetésekből, néha nehéz felismerni, hogy nem valódi emberrel beszélgetünk.

Scroll to top